Nem engedjük elbagatellizálni az elhunyt kárpátaljai magyar sorsát

Levelet fújt be vasárnap ebédidőben a szél a Mandiner szerkesztőségébe, a Deutsche Welle, vagyis a német közmédia egyik szerkesztője írta.

Ezek kapcsán, és általában az egész ügy tisztázása kapcsán álljon itt egy nyilvános, részletes leírása annak, hogyan s miként történt, hogy a Mandiner először számolt be Sebestyén József halálhíréről.

Nos, a helyzet úgy áll, hogy – határon túli ügyekkel foglalkozó újságíróként – egy kollégámtól kaptam a tragikus körülmények között elhunyt Sebestyén József haláláról szóló Facebook-posztot két posztolói változatban.

A két posztolót Messengeren is megkerestem. Közülük az Újvári Tibor néven futó profil nem válaszolt, nem is látta az üzenetem (sőt, mostanáig sem), egy másik viszont igen, és vele kapcsolatba is léptem – és fontos kiegészítő információkkal szolgált. Mivel vele léptem kapcsolatba érdemben, az ő személyazonosságáról külső forrásokból is meggyőződtem; ellenben kifejezetten kérte, hogy a neve ne jelenjen meg, ezt most sem fogom megtenni, amíg engedélyt nem ad rá, mindenesetre: az elhunyt egyik családtagja.

Időközben jelentkezett nálam még egy informátor, továbbá beregszászi ismerősök körében is igyekeztem körbekérdezni. 

Az etikus újságírói gyakorlatnak megfelelően megkerestem mindkét toborzóirodát, akit akkor érintettnek gondoltam – a beregszászit és az ungvárit –, egyik sem válaszolt a kérdéseimre, ahogy ezt a cikkben egyébként jeleztem is (akkor még nem tudtam róla, hogy a verés Munkácson történhetett).

Másik informátorom további részletekkel is ellátott (például a fentivel), ennek megfelelően kiegészítettem a cikket. Egy harmadik pedig szemtanúra hivatkozva jelezte: már elfogásánál bántalmazták Sebestyén Józsefet.

S mindezek mellett egy másik családtag részéről is kaptam közvetetten információkat.

Mindezt a fent nevezett informátorokra hivatkozva le is írtam, a cikk címe pedig az volt, hogy „Megrázó tragédia: ukrán toborzók megvertek egy magyar férfit, aki később meghalt”. A leadje pedig: A kényszersorozott magyar állampolgárt állítólag vasdoronggal ütötték. Hetekkel később a beregszászi kórházban váratlanul meghalt, noha a hozzátartozóinak azt mondták, minden rendben.

A tragikus történtek kapcsán írt cikkeimben és ennek kapcsán vállalt médiaszerepléseimben ugyanezt állítottam: a toborzótisztek megvertek egy férfit, aki később meghalt. A közvetlen ok-okozati összefüggés, bár a család mellett az azóta előkerült videók közül a hitelesítettek is egyre inkább erősítik, bárhogy szeretnék is a számba adni, nem hagyta el azt.

Az ukrán hivatalos közleménybe sokan úgy kapaszkodnak, mint fuldokló az utolsó fűszálba, elvégre, az nem lehet, hogy az állítólag Európáért folytatott harcukban hősiesen helytálló ukránok ilyeneket csinálnának; lobogtatják, mint amit feltétlenül úgy és abban a formában kötelező elhinni, ahogy megfogalmazták.

A Deutsche Welle szerint az ukrán közlés cáfolat. Nem, ez nem cáfolat, hanem tagadás. Annak a tagadása, hogy Sebestyén Józsefet megverték volna, mielőtt meghalt. Ami a lapunkhoz került eddigi információk alapján tény. Azt, hogy a halála és a megverése között milyen közvetlen vagy közvetett ok-okozati összefüggések vannak, jelenleg nem tudjuk, legfeljebb sejteni lehet: például abból kiindulva, hogy az elmúlt időszakban jópár hasonló eset történt, ami halállal végződött, a belső vizsgálat gyakran nem tárt fel problémákat. Vagy abból, hogy az ukrán parlament emberi jogi biztosához beérkezett 1600 panasz, többek között ebben a kategóriában; vagy, hogy 17 alkalommal indult hasonló ügyben büntetőeljárás, 

Én sem állítottam mást, nagyon szépen kérném az ukrán, a német, és az ügyet kikezdeni igyekvő magyar médiát is arra, hogy ne konfabuláljon mást ezen túl. Zárójel: senki más semmilyen más közlése kapcsán nem óhajtok állást foglalni, ahogyan eddig sem tettem, amíg nem a személyes értesüléseim kapcsán merült fel kérdés. És a német közszolgálati médiumnak is azt javasolnám, előbb söprögessen kicsit a saját háza táján, mielőtt tendenciózus hírtálalást kutatna a magyar párjánál, akár a politikai inszinuáció és egyoldalú tájékoztatás, akár szimpatikus politikusok narratívájának kritika nélküli leközléséről van szó.

A Deutsche Welle viszont kérdésében már azt is feszegeti:

és tényleg fent voltak-e az idézett Facebook-posztok. Nos, a válaszom igen és igen.

Azt hiszem, ez az a pont, amihez nem fűznék további kommentárt.

És csak remélem, hogy nem jön el az a médium, amely már azt is kétségbe vonja, hogy Sebestyén József egyáltalán létezett.

Nyitókép: Facebook